Volt egy időszak, amikor 16 évesen Budapesten laktam egy kollégiumban. Meglehetősen különc voltam, de volt egy nevelő tanár, aki szerette a magamfajta csodabogarakat. Támogatott lelkiekben, tanulásban, művészetben, sportban. Szóval szuperlativuszokban tudok csak beszélni róla.
Be kell vallanom, nem voltam könnyű tinédzser. Lázadtam minden ellen, minden évben más középiskolába jártam, és a tanulmányaim sem jelezték előre, hogy valaha is befejezek egy egyetemet, és több posztgraduális képzést. Mindezekkel együtt ez a nevelő tanár többször is szervezett reggeli és esti futást a közeli futópályán. Nem kívánkozom belemenni a sportpszichológiai kutatásokba, vagy a futás lélektanába, vagy élettani hatásaiba. De még tiniként is kiköptem a tüdőmet, futni nehéz volt, izzadtam, döcögött a térdem. Egyszóval rossz volt. Aztán viharos identitáskeresésem, és kudarcos szerelmi életem hatására elkezdtem élvezni a dolgot.
Futni ugyan olyan rossz volt a testemnek, mint a lelkemnek szenvedni. Sőt! Talán attól, hogy minél fáradtabb volt a testem, minél jobban hajtottam, annál könnyebb lett a lelkemnek. Minden egyes lépésnél azt mondtam magamnak: ,,Csak még egy lépést, csak még egy kört".
És megtörtént a csoda.
Jobb lett. Már fáradt voltam borongani, nem érdekelt hogy mennyire égő ahogy kinézek, nem érdekelt, hogy a sportoló csávók hogyan röhögnek rajtam. És ez volt az abszolút szabadság! Csak én voltam ott, ahogy vagyok, máz, smink, elvárások, a teljesítendő feladatok, és a megfelelni vágyás nélkül. És az a gondolat: Mindig van út előttem. Mindig van hová futni. Mindig van ahová eljuthatok.
Ma is ezt nyújtja nekem a futás. Az abszolút szabadságot! Amikor már csak a lábam visz előre, mert sprintelek ahogyan csak tudok. Smink nélkül, maszkok nélkül, szerepek nélkül. Amikor futok, csak egy lány vagyok, aki fut. Semmi egyéb.
És miért kezdj el futni, ha eddig utáltad, és nyomorultan érezted magad futás közben? Íme:
- A legolcsóbb sport.
- Hihetetlenül gyorsan lehet benne fejlődni, a sikerélmény hetek alatt mérhető, érezhető.
- Mindenféle jó élettani dolog, amelyet mások már leírtak.
- Ha kinevetnek a környezetedben, akkor azt mély irigységből teszik, mert nekik nincs erejük felállni a kanapéból.
- Ha súlyfölösleged van, akkor futás közben rengeteg külső elismerést kapsz, nem beszélve az önbecsülésről, és az életed feletti kontroll visszaszerzéséről.
- És a legfontosabb: MINDIG van út előtted! Mindig van célod, még a legkilátástalanabb helyzetben is vár az út, és az élmény, hogy önmagad legyél!
Egy szónak is száz a vége: UCCU NEKI!
